KI LEHET ERŐSZAK ELKÖVETŐ

Mindenki lehet erőszak elkövető: családtag, ismert vagy ismeretlen személy, a régi vagy a jelenlegi partner, kolléga a munkahelyről, munkavállaló a cégnél, valamilyen intézmény hivatalnoka. Az erőszak elkövetők valamennyi társadalmi struktúrához tartoznak: különféle foglalkozásúak, képzettségűek, anyagi helyzetűek, nemzetiségűek. Az erőszak elkövető az erőszakot főleg átgondolva (amikor nincs senki odahaza, úgyhogy nincs bizonyíték: tépi a haját, lelöki a lépcsőn) és manipulatívan végzi (vásárolni megy, virágot hoz, vacsorákra, utazásokra viszi, igazolja és csökkenti az erőszak jelentőségét, bocsánatot kér és önmagát „jónak és figyelmesnek” mutatja be).

Vajon idővel megszűnik-e az erőszak?

Az erőszak elkövető az erőszakot a házban vagy más helyen követi el, leggyakrabban tanú nélkül. Az erőszak rendszerint nyomban a házasságkötés után kezdődik, gyakran, amikor a feleség várandós. A kezdetén az erőszak nem mindennapos, de idővel azzá válik. A nő pszichikailag és fizikailag mind gyengébbé, az erőszak elkövető pedig mind erősebbé, kegyetlenebbé és manipulatívabbá válik.

Az erőszak üteme és az ellenőrzés taktikája

Mindent összevetve, az Ön partnere nem volt erőszakos a kapcsolatuk kezdetén és még jelenleg sem alkalmaz mindig fizikai erőszakot. Igen ritkán történik, hogy a fizikai erőszak a verbális bántalmazás és az érzelmi ellenőrzés ciklusa előtt következik be. Mindent összevetve, ha mérlegeli a kapcsolatukat, észreveheti, hogy az erőszak igen kifinomult módon kezdődött – az önértékelési érzésének, személyiségi képességének megtámadásán, valamint a másoktól való fokozatos elszigetelésén keresztül. Igen gyakran a nők nem veszik észre, hogy a partnerük mennyire destruktívvé és erőszakossá válik, míg nem kezdik érezni, hogy rabul ejtette őket, mind érzelmileg, mind pénzügyileg vagy társadalmi tekintetben. Igen gyakran, a fizikai erőszak növekszik és intenzívebbé válik ebben a fázisban – amikor az erőszak elkövető megbizonyosodik, hogy a partnernője el van szigetelve és el van zárva a támogatástól.

A taktikák, amelyeket az erőszak elkövető használ, gyakran többet foglalnak magukban a fizikai bántalmazásnál. A fizikai támadásokat, tekintet nélkül, hogy hetente egyszer, havonta egyszer vagy évente egyszer történik, általában más magatartások is kísérik, amelyek miatt az erőszakban élő nő félelmet érez. Számos taktikát illusztrál Az erőszakkerék – ellenőrzés és hatalom, amelyek pedig az erőszak elkövető által alkalmazott nem erőszakos taktikákat jelentik, amelyeknek jelentős hatásuk van a nők érzelmeire és önbizalmára.

Érzelmi bántalmazás

Számos nőt, akik fizikai erőszaknak voltak kitéve, érzelmileg is bántalmaztak. Ennek leggyakoribb típusa az állandó bírálat és megalázás. Az Ön partnere lehet érzelmileg is erőszakos, ha mellőzi Önt, tartózkodik a figyelemtől, gúnyolódó nevekkel illeti, vádolja, hogy megcsalja, ha azt mondja, hogy Ön nem jó anya, feleség és barát. Az érzelmi bántalmazás lehet kifinomult és gyakran igen nehéz felismerni. Ez igen gyakran nagyon hatékony taktika, amellyel megakadályozza Önt, hogy úgy érezze magát, hogy megérdemli a szeretetet és a tiszteletet.

Elszigetelés

Számos erőszak elkövető elszigeteli a partnerét, földrajzilag, érzelmileg vagy társadalmilag, hogy az ellenőrzése alatt tudja tartani. A családok elköltöznek messze a barátoktól és a rokonságtól, vagy a férfi elbátortalanítja a nőt, vagy megtiltja neki, hogy szoros kapcsolatot tartson másokkal. A nők gyakran kijelentik, hogy meg van tiltva számukra, hogy a barátaikkal vagy a családjukkal találkozzanak, munkát keressenek, hozzáférhető legyen számukra a közlekedés, hogy részt vegyenek a közösségi tevékenységben. Még akkor is, ha ezek a tevékenységek nem „szigorúan” tilosak, az erőszak elkövetők gyakran határokat szabnak, figyelemmel kísérve a telefonhívásokat, kikérdezik a partnerüket, hol volt vagy nyilvánosan megalázzák, úgyhogy egyszerűbb a nő számára, ha nem vesz részt ezekben a tevékenységekben.

Az erőszak csökkentése, tagadása és vádolás

Az erőszak elkövetők megvádolják a partnerüket az erőszakért, rákényszerítve őket, hogy úgy érezzék magukat, eltúlozzák az erőszakot. Az erőszak elkövetők csökkenteni vagy tagadni fogják a tetteik komolyságát és visszautasítják, hogy elismerjenek bármilyen magatartást, amely kapcsolatban van az ellenőrzéssel. Ha beismerik az erőszakot, a nő magatartására utalnak mint az erőszakos viselkedés kiváltójára. Ez a taktika rendkívül hatékony a nő felelősségérzetének növelésére, aki tudatában van annak, hogy az erőszak elkövető egyszerűen megvádolja a támadás előidézéséért, ha elárulja másoknak az ő erőszakos viselkedését.

Gazdasági erőszak

Számos nő kijelenti, hogy a partnerük gyakran ellenőrzi a pénzeszközökhöz való hozzáférésüket, vagy megtiltja azt, szabotálja erőfeszítéseiket, hogy munkát találjanak vagy megtartsák állásukat, szemrehányást tesz, ha pénzt költenek és eltitkolja a vagyoni állapotukat. Egyes erőszak elkövetők az összes pénzt és a bankkártyát a saját nevükön tartják, úgyhogy partnerüknek az engedélyük nélkül nincs hozzáférésük a pénzhez. E nélkül pedig a nők gazdaságilag függnek az erőszak elkövetőktől, ami a legnagyobb akadály azoknak a nőknek a számára, akik ki akarnak lépni az erőszakos kapcsolatból.

A gyermekek felhasználása

Az egyik legáltalánosabb, de gyakran elhanyagolt formája az erőszaknak a gyermekek felhasználása, hogy a nő rosszat gondoljon önmagáról. Lehet, hogy a partnere gyakran ismétli, hogy nem jó anya és ha valamikor is megkísérel elmenni, a gyermekek feletti gyámságot magának fogja követelni. Úgyszintén megfélemlítheti, hogy elrabolja vagy meggyilkolja a gyermekeket, ha megkísérli a szökést.

Számos erőszak elkövető megkísérli a gyermekeket az anyjuk ellen fordítani, hazugságokat állítva róla vagy megfenyegetve, hogy kárt tesz a gyermekekben. Ezek a fenyegetések igen komolyak az erőszakos kapcsolatban élő nők számára és nagy mértékben befolyásolja őket, hogy lemondjanak az elmenetelről.

A kényszerítés és a megfélemlítés alkalmazása

A partnere megfenyegetheti, hogy fokozni fogja az erőszakot Ön vagy a gyerekei ellen, ha nem veti magát alá az akaratának. Fenyegetheti öngyilkossággal vagy az Ön családja más tagjainak vagy a barátainak bántalmazásával, ha megkísérel elmenni. Ha azonos nemű kapcsolatban van, partnere/partnernője megfenyegetheti azzal, hogy felfedi a nyilvánosság előtt a kapcsolatukat, amelyről Ön nem szeretné, ha kitudódna. A kényszerítés alkalmazása magában foglalhatja azt is, hogy rá van kényszerítve, hogy illegális tevékenységeket végezzen, azután pedig megfenyegetheti, hogy feljelenti a gyermekvédelmi szolgálatnál vagy a rendőrségnél. Ezeket a magatartásokat alkalmazzák, hogy Önt félelemben tartsák és hogy megakadályozzák, hogy megszakítsa ezt a kapcsolatot.

A férfi privilégiumok alkalmazása

Az erőszak elkövető meggyőződésének részét képezi az az érzés is, hogy “birtokolja” a partnerét és gyermekeit és joga van tőlük abszolút engedelmességet követelni. Nekik igen gyakran szigorú nézeteik vannak a nemi szerepekre vonatkozóan, úrként viselkedve, akik a partnereikkel szolgaként bánnak.

Megfélemlítés

A megfélemlítő magatartások és tevékenységek variálhatnak a félelemkeltő tekintettől vagy gesztusoktól a tárgyak töréséig, a vagyon megsemmisítéséig, a házi kedvencek bántalmazásáig vagy elpusztításáig és a fegyver mutogatásáig. Az erőszak elkövető igen gyakran megsemmisíti azt a tárgyat, amelynek sajátságos jelentősége van a partnere számára, tudtára adva, hogy ő lehet a következő.

Még akkor is, ha az Ön partnere nem alkalmaz mindig erőszakot, bizonyára állandóan él valamilyen taktikával, hogy Önt ellenőrizze és megalázza. Ha újból és újból hallja, hogy mennyire értéktelen, hogy mindenért Ön a hibás és megérdemli a “büntetést”, bizonyára elkezd ebben hinni is. Ez igen valószínű, ha Ön mellett nincs senki, aki támogatná mint olyan személyt, aki értékes és aki az Ön partnerének erőszakos viselkedését destruktívnak és elviselhetetlennek látja.

Ezen kívül, az elszigetelés, a negatív hatás állandó fokozódása és az elszenvedett erőszak mellett, nem szokatlan, hogy zavarban a történtek kapcsán. Elkezdheti úgy érezni magát, mintha belülről megsemmisült volna, az önmagáról és a kapcsolatáról alkotott élményei mindinkább elferdülnek. Tehetetlennek érezheti magát – felismerve a veszélyt, amellyel szembesül, ha elmegy és annak megértésével, hogy semmit sem tehet, hogy megállítsa az erőszakot, ha mégis marad. Nem szokatlan az erőszak áldozatainak esetében, hogy hasonló tünetek jelentkeznek, mint a hadifoglyoknál – dezorientáltak, alvászavarral küzdenek, rendszertelen az étkezésük vagy sokkhatás alatt állnak. Ezek a tünetek normális reagálás a nem normális körülményekre és nem jelenti azt, hogy “elkezdi veszíteni az eszét”.

A verés igen hatalmas és hatékony ellenőrzési mód és minden személy, aki átélte az erőszaknak ezt a formáját, bizonyos, hogy ideiglenesen tehetetlenné válik. Mégis, minél jobban kezdi megérteni, hogy mi történik, jobban fel fogja ismerni, hogy az erőszak elkövető a felelős a saját magatartásáért és hogy az, ami történik, nem az áldozat hibája.